Daganatos betegség és szexualitás

Rák és szexualitás? Sokan felkaphatják a fejüket ezen a párosításon. Pedig az a körülmény, hogy valaki daganatos beteg lesz, nem azt jelenti, hogy megszűnik számára az intimitásra való igény. A kielégítő szexualitás igenis része az életnek, sőt, alapvető szükséglete az embernek.

A megfelelő szex karbantartja a testet és a lelket, és jelentősen hozzájárul a megélt életévek minőségéhez.

Bár a téma szokatlan - hiszen a szexről beszélni még ma is tabunak számít -, az első olyan tudományos cikk, ami a daganatos betegek szexualitását érinti, már a ’80-as évek derekán megjelent. Az említett tanulmány hangsúlyosan foglal állást amellett, hogy a kielégítő nemi életre daganatos betegek esetén is oda kell figyelni, és az elérhető legjobb színvonalú szexualitás kialakítása szerves része kellene, hogy legyen az érintettek rehabilitációjának.

Annak ellenére, hogy az alapelveket ilyen korán lefektették, a daganatos betegek szexszel kapcsolatos kérdései, nehézségei még ma is alig jelennek meg az onkológiai – de akár pszichológiai – betegellátás keretei között.

Nem csoda, hiszen a szexualitás egy nagyon kényes, intim terület. „Idegenek” előtt nem egyszerű ezeket a problémákat feltárni, az ember általában nem szívesen beszél erről még egy orvossal vagy pszichológussal sem.

Daganatos betegként pedig talán még nehezebb segítséget kérni, ha a szexről van szó, hiszen sokszor maguk az érintettek is azt gondolják, hogy a gyógyuláshoz, az életkilátásaik javításához képest a szexualitás kérdése eltörpül.

De vajon tényleg eltörpül, és vajon tényleg ezt gondolják az érintettek? Lehet, hogy ez csupán egy széles körben elterjedt tévhit? Egy olyan előítélet, ami még inkább körbebástyázza ezt az amúgy is nehezen megközelíthető területet…?

A szex és a daganatos betegség témakörének az a felkavaró tény ad aktualitást, hogy egyre több a fiatal érintett. 30-40 évesen a szexualitás nagyon fontos kérdés, de később is, hiszen alapvető tartozéka a harmonikusan megélhető életnek. A fiatalkori betegségkezdet jelentette szomorú aktualitás mellett van azonban egy másik, örömteli irány is: a jelentősen meghosszabbítható túlélési idő. Az onkológia kezdeti időszakához képest ma már évtizedekig tartó tünetmentességben gondolkodhatunk – és egyáltalán nem mindegy, hogy ezek az évtizedek milyen életminőségben telnek el.

A daganatos betegség és a szexualitás témaköre több ponton is összeér.

A legtöbb daganatos betegség önmagában nem változtatja meg a szexhez való viszonyt. Az a megrázkódtatás azonban, amit a diagnózis jelent, úgy eluralkodhat az érintett emberben, hogy mellette sem kedve, sem energiája nem marad az intimitásra.

A betegség zajlása során több olyan dolog is van, ami a nemi vágyat, a szexualitásra való nyitottságot kedvezőtlenül befolyásolja. Ezek lehetnek lelki és testi eredetűek, összefügghetnek mind magával az alapzavarral, mind a kezelések átmeneti vagy tartós hatásával.

Vannak olyan nehézségek, amik pusztán átmenetiek, azonban sok esetben számolni kell olyan tartós változásokkal is, amik a szexuális életre való képességet jelentősen befolyásolják.

A lélektani tényezők között első helyen szerepel a szorongás, a betegség kimenetelével kapcsolatos bizonytalanság érzés, valamint a mindezzel összefüggő feszültség és ingerlékenység, de ide tartozik az önkép, önértékelés sérülése is.

Az szinte minden daganatos betegségre igaz, hogy rontja a testképet, a saját értékesség megélését. Még erősebben kikezdi az önbizalmat, ha látható elváltozásról, különösen a szexuális élet szempontjából meghatározó területet érintő betegségről van szó. A nőiség/férfiasság sérülése esetén – bármelyik szerv érintettsége legyen is ennek hátterében – sokkal nehezebb az egészséges önértékeléshez és a kielégítő, magabiztos szexualitáshoz visszatalálni.

A partnerek helyzete sem egyszerű egy ilyen szituációban. Sok félelmet cipelnek maguk is, sok lemondást élnek meg, az ő türelmüket és teherbírásukat is igénybe veszi a betegség miatt kialakult helyzet.

A fájdalommal járó elváltozások, a megterhelő beavatkozások és a betegség vagy a kezelések okozta kimerülés is jelentősen rontják a szexuális életre való képességet. A kemoterápiás kezelés, valamint bizonyos, a hormonális működést érintő gyógyszerek mellékhatása szintén csökkentheti mind a nemi vágyat, mind a szexre való nyitottságot, késztetést. A fáradtság, fájdalom, gyengeség, émelygés, vagy bármilyen egyéb kellemetlen testi állapot mind olyan dolog, ami ugyancsak megnehezíti a zavartalan szexuális életet.

Néha a fent említettnél is nehezebb az érintettek helyzete. Ugyanis az esetek egy részében a gyógyulás érdekében elvégzett beavatkozások csupán esztétikai következménnyel járnak, de olykor az is előfordul, hogy olyan helyzet áll elő, ami megnehezíti, vagy akár lehetetlenné is teszi a szexuális életet a megszokott, „hagyományos” módon.   

Mégsem elképzelhetetlen az, hogy az intimitás a betegség zajlása alatt, a kezelések mellett - még akár egy maradandó anatómiai elváltozással is - fenntartható legyen, és ebben sok minden segíthet.

Természetesen mindez nagyon egyéni, hiszen ahányan vagyunk, annyiféleképpen reagálunk egy ilyen helyzetre.

Azok a nehézségek, amelyeket a daganatos betegség okoz a szexuális életben, az esetek nagy részében átmenetiek.

A kezelések jelentette megterheléshez és a mellékhatásokhoz kapcsolódó problémák a kezelések lezárulását követően többnyire maguktól megoldódnak.

Akár átmeneti, akár tartós kihívásról van szó, nagyon sokat segít, ha valaki egy megtartó, szeretetteli, elfogadó párkapcsolatban él. Az önértékelés zavarát sokszor már az önmagában fel tudja oldani, ha az illető a partnerétől továbbra is megkapja ugyanazt az odafigyelést, megbecsülést és támogatást, mint amit korábban megkapott tőle. Bár a szexről beszélni nem mindig könnyű, jelentősen megkönnyíti a helyzetet, ha a félelmeinket, igényeinket, vágyainkat megosztjuk a másikkal.

A tényleges szexuális életet megnehezítő, tartós változás esetén jelentős segítséget jelent, ha a hangsúly az intimitásra kerül, és a pár képes szeretetben, kölcsönösségben, megbecsülésben az együttlét új formáit kialakítani.

Párkapcsolatban vagy anélkül, a daganatos betegség változást hoz abban, ahogy magunkra tekintünk, ahogy a testünkhöz, az intimitáshoz és a szexhez viszonyulunk.

Ebben a helyzetben nagy segítség, ha nyitottak vagyunk, nyitottak önmagunkra, a vágyainkra, igényeinkre, és tudatosan keressük az intimitás megélésének, a kielégítő szexuális életnek akár újfajta formáit.

A szexről beszélni tehát nem könnyű – még az orvossal vagy más szakemberrel sem. Érdemes azonban jelezni a nehézségeket a szex terén is, mert sok olyan lehetőség van, ami megkönnyítheti a harmonikus szexualitás kialakítását a betegség idején is. Ma már hazánkban is több országos intézetben igénybe vehető szexuál-pszichoonkológiában jártas szakember segítsége.

A civil szervezetek által fenntartott információs oldalak és kiadványok ugyancsak hatékony támogatást nyújtanak. Hazánkban a Mályvavirág Alapítvány tevékenysége emelhető ki, a honlapjukon található cikk – amely gyakorlati ismereteket és konkrét tanácsokat tartalmaz - hasznos segítség lehet az érintettek számára.

Szöveg: Dr. Prezenszki Zsuzsanna, pszichiáter

A kép illusztráció, forrás: Freepik