Változás: a hét lépcsőfok

Mi is az a hét lépcsőfok, amin végigmész, miközben valamilyen régen megbúvó ártó, vagy romboló, akaratlan szokásod átalakítod? Az előző három blogposzt folytatásaként most nézzük végig, hogyan is haladhatunk a változás útján!

Szó volt a nulladik lépés erejéről: amikor rájössz, hogy valami - minden jó szándékod ellenére - valahogy máshogy sül el, mint szeretnéd. Itt megszületik az elhatározás, de a megvalósulásig még többféle csapdába eshetsz. Az első, hogy azt hiszed, hogy amit megértettél, azt már meg is tudod csinálni. De ha számolsz az agy „barázda természetével”, tudod, hogy sok idő kell az új szokás rögzüléséhez. Arról is szó esett, hogy az átalakulás kis lépésekkel zajlik, és az elején olyan távolinak tűnhet a végcél, hogy el sem hiszed, hogy valaha odaérsz. Fontos, hogy ismerd fel és el a részeredményeket, és dicsérd, támogasd, biztasd magad… Talán erre van a legnagyobb szükséged, mert „hurkok” vannak még az úton. No de hogyan tovább?!

1. lépcső:

Már tudod, mi az, amit szeretnél, azonban automatikusan a régi dolog csúszik be. A 0. lépésében ezt megtanultad észrevenni, tudatosítani, és talán azt is, hogy megdicsérd érte magad. Elfogadod, hogy ezen a szinten így megy. De lehetőséged van, hogy egy békés, ráérős pillanatban felidézed néhány idevágó, korábbi emléked. Elképzeled, hogy hogyan történne mindez, ha úgy csinálnád, ahogy szeretnéd. Hogy viselkednél, mit mondanál, milyen szavakkal, gesztusokkal, hangsúllyal. Elsőre lehet, nem sikerül úgy, ahogy az jó lenne. Gondolatban azonban több verziót kipróbálhatsz, mindaddig, amíg teljesen elégedett vagy. Mintha életed sikerfilmjét forgatnád, újra és újra megálmodod a jelenetet, egészen addig, amíg biztosan minden részlet a helyén van benne.

2. lépcső:

Éles helyzetben, egy konkrét szituációban még a régi rutinodnak megfelelően reagálsz. Hiába gondoltad ki részletesen, hogy hogyan reagálnál máshogy, a tényleges szituációban elsodornak az események, hirtelen nem tudod, mit is kéne tenned. Talán nagyon halványan emlékszel, hogy van egy erről forgatott filmed, de úgy össze vagy zavarodva, hogy nem találod. A dolgod az, hogy ezt is elfogadd, és otthon, egy békés, csendes zugban újra elővedd a helyzetet, és kialakítsd a filmet a konkrét szituációra. Egészen addig csiszold, változtasd most is, amíg a sikeres helyzetmegoldás kellemes érzése tölt el.

3.lépcső:

Éles helyzetben most is a korábbi rutinnak megfelelően viselkedsz. Eszedbe jut az új helyzetről forgatott új filmed, „na most jönne ide az, hogy ….”. Vagyis itt már tudod, mit tennél szíved szerint, de megtenni még nem tudod. Nem is kell, hogy megpróbáld. Elég ha tudatosítod, hogy amikor majd megy, miként reagálsz máshogy. Otthon újra és újra végigjátszott magadnak az újfajta módon, sikeresen megoldott szituációt.

4. lépcső:

A régi rutinnak megfelelően reagálsz, a „külső” viselkedésed még ugyanúgy a régi, de a „belső” már más. Tudod, hogy az új éned mit mond, mit csinál, és ezt mindvégig megőrzöd, még ha a külső látszólag ellent is mond annak, ami belül zajlik. A kifelé megvalósuló viselkedéssel párhuzamosan fut egy belső kép, ahol biztosan és határozottan tudod, hogy már más vagy - és az elért eredményt ebben a fázisban is elismered magadnak!

5. lépcső:

A régi helyzetben találod magad, megvan a határozott képed új önmagadról, tudod mit mondanál, mit tennél, és megteszed - de ügyetlenül. Kicsit gyengébb a hangod, kicsit erőtlenebbek a gesztusaid – vagy ellenkezőleg, több az indulat a szavaidban, mint tervezted. Belül már tiszta a kép, de a „külső viselkedés” még nem passzol hozzá. Elfogadod ezt, sőt, elismered az eddig elért sikert. Otthon újra lejátszod sokszor-sokszor, hogy milyen az, amikor tényleg minden a helyén van.

6. lépcső:

A régi szituációban találod magad, könnyen és gyorsan ráismersz, és reagálsz. Váltasz, a gondolatban begyakorolt új mintáidat veszed elő, ahogy belül él, és megoldod a helyzetet.

És mért 7 lépcső!?

Mert innentől hetedikként az 5. és 6. lépés váltakozik – és ez teljesen rendben van.

Legkedvesebb tanárom mondta sokszor – akitől ugyan zongorázni nem sikerült megtanulnom, de rengeteg szeretet és bölcsességet kaptam – hogy „ha otthon egy darabot el tudsz játszani 120%-ra, akkor a hangversenyen biztosan menni fog 80%-ra”. És ez pont jól van így. Néha 120-ra sikerül, néha 80-ra, többnyire meg valahol a kettő között… Közben, ha annak veszed, az egész játék, kaland, kihívás… de erről majd később…

Photo by Linus Nylund on Unsplash