Daganatos betegség az élet derekán

Az előző cikkben arról beszéltünk, milyen helyzetek indokolják a pszichoonkológus bevonását a daganatos betegséggel való megküzdés során.  Írtam a kontrollvesztés megterhelő élményéről: amikor az ember úgy érzi, elvesztette a teste és az élete feletti irányítást, és az események anélkül sodorják magukkal, hogy bármit tehetne. 

Kontrollvesztés

A kontrollveszettség élménye minden korban gyötrő, de azélet derekán talán még nehezebb megélni. Sajnos egyre többen vannak, akik életük legaktívabb, legmeghatározóbb szakaszában találkoznak ezzel a betegséggel. Ez az időszak gyakran párkapcsolatban, szülőként, vagy karrierjük csúcsán éri őket. Olyankor, amikor az élet számtalan élményt és lehetőséget kínál, kiterjedt ismerősi és aktív baráti körük van, és megahatározó társadalmi vagy közösségi szerepvállalásuk is lehet. Tagjai lehetnek szülői munkaközösségeknek, önkénteskedhetnek valamilyen jótékonysági szervezetnél, vagy hódolhatnak valamilyen hobbinak. Kórusba járnak, hetente fociznak az „öregfiúkkal”, vagy kávéznak a barátnőkkel – mindaddig, amíg a betegség mindezt kettétöri.

A betegség hatása a mindennapokra

A betegséggel felborulnak a klasszikus családi szerepek. Eddig, a hétköznapok folyamatos kihívásai között, az anya dolga volt kormányozni a családi hajót. Ő biztosította a férj és a gyerekek zavartalan ellátását, az otthon rendjét, és intézte a mindennapi ügyeket.  Az apa – családfőként – az érzelmi és anyagi biztonságot jelentette, azt a támaszt, amire minden helyzetben számítani lehetett.

A daganatos betegség diagnózisával azonban minden fenekestül felfordul. Az érzelmi és fizikai megterheléssel, amit a betegség és a kezelések jelentenek, a korábbi szerepek betöltése már nem, vagy csak alig lehetséges. A betegséggel érintett szülő kiesik a mindennapi teendők közül, egy olyan rendszerben, ami két felnőtt részvételéhez lett felépítve. A feladatok kényszerű újraosztásakor a másik szülőre olyan dolgok hárulnak, amiben gyakorlatlan és rutintalan. Ami eddig természetes volt, mint a háztartási teendők, a gyerekek körüli feladatok megszervezése, már nem tartható fenn. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy ebben az életkorban sokszor már az idősödő szülők ápolásáról, felügyeletéről is gondoskodni kell. A feladatok nyomásában a családi élet megszokott színvonala hanyatlani kezd. Ez nem csak gyakorlati teendőkre, de az anyagiakra is vonatkozik. A két aktív ember munkájára épített életvitel sérül, a tartós betegállomány pedig jelentősen megterheli a családi kasszát.

Párkapcsolati kihívások

A betegéggel érintett nemcsak szülőként, de társként is új kihívások elé néz. Az intimitás fenntartása nagyon nehézzé válik. A párnak szüksége lenne egymásra, az egymástól érkező gyöngédségre, az összetartozás megerősítésére, de a testi szerelem a megváltozott helyzetben korántsem olyan egyszerű. A szex és a daganatos betegség olyan fontos, de még mindig tabutéma, hogy külön cikkben foglalkozunk vele.

A betegség megakasztja a családi helytálást, megnehezíti a szülői és párkapcsolati szerepek fenntartását. Megakasztja az éppen felfelé ívelő, alakuló, vagy már gondtalanul szárnyaló karriert és érzelmileg, egzisztenciálisan is veszélyezteti a család jóllétét. Sok olyan dolog van, ami miatt a beteg nemcsak szenved, de erős bűntudata is van. A bűntudat és az önvád, valamint az ezekkel járó keserűség csak tovább nehezíti a család minden tagjának szenvedését.

Külső segítség szükségessége

Az így kialakult helyzet külső segítség nélkül nem rendeződik, sőt, sokszor tovább mélyül. Ilyenkor a pszichológusi segítség indokolttá válhat. Gyakran nemcsak egy szakember, hanem segítő szakemberek csoportja szükséges az egyéni vagy családi szintű megküzdési stratégia kialakításához. Ideális esetben a segítségnyújtás több terület összefogásával, csapatmunkában valósul meg, amiben a pszichológus mellett a pszicho- szociális onkológiai csapat része lehet a családterapeuta, a szociális munkás, a lelkész, vagy önsegítő szervezetek munkatársai is. Sajnos hazánkban kevés olyan onkológia ellátó hely van, ahol mindez egy helyen elérhető – bár a cél ez.  Fontos azonban megjegyezni, hogy egyre több helyen érhető el pszichológus segítsége, még ha csak részidőben is. Ha a család vagy az érintett legalább hozzá eljut, akkor az akár különböző intézményekben dolgozó szakemberek együttműködésével elindulhat az a segítő folyamat, amelyben a család működésének új rendje és egyensúlya kialakítható.

Dr. Prezenszki Zsuzsanna, pszichiáter

(Nyitókép: Pixabay)